Májusban elmentem életem első tiszás eseményére. Ez a csatolt hanganyagban szereplő nagyváradi menet. Elképesztő érdekes és érzelmileg ható rendezvény egyébként. 1000 ember vonul Szajol és Törökszentmiklós között a kádár kockák között, a pusztában, sínek mellett, szántóföldeken keresztül. És beszélgetnek. Beszélgetnek a mesterséges intelligenciáról, az időjárásról, Magyar Péterről és a barátnőjéről, viccelődnek a Fideszen, megbeszélik ki honnan jött, mivel foglalkozik, ésatöbbi. Egy dolgot nem hallottam egyáltalán: hiszterikusságot, hogy ki-mit-mikor fog betiltalni, hogyan fog kilépni az EU-ból Magyarország vagy miként fogják elcsalni Orbánék a választásokat. Biztos gondolkodnak erről a tiszások is, meg a meneten résztvevők is. De a napfény, a séta, a közösség úgy tűnik gyógyír arra a kommentszekciós mentális állapotra, amiben én Budapesten a közéletileg igen aktív környezetemben és a digitális nyilvánosság-szegletemben élek.
Persze az esemény nem csak a közösségi együttléről szól. Egy spektákulum is, a tiszás szervezők pedig ennek teljes tudatában vannak. Megy a kis kontrollos golfautó, streamelik a menetet végig. Egyébként pont a stream miatt aztán késik a délutáni indulás, mert Magyar a 4-es út melletti, szürreális, Convoy City nevű amerikanizált pihenőállomáson még interjút ad a Kontroll élőn belül a KARD-blogos Tímár Gábornak. Kint a résztvevők között szájról-szájra megy az információ, mindjárt indulunk csak Péter épp nyilatkozik.
Sokan fekszenek a fűben és ebéd utáni szunyókat tartanak, mások fagyiért meg koláért állnak sorba a tipikus kamionos pihenőhelyekre jellemző büfében. Van itt minden koppintás Barbie-babától az óvszeren át a cukormentes mesekekszig és a különféle rövidekig. De maximum egy sört láttam venni 1-2 embert, az se volt jellemző.
Ez ilyen kedves, egészséges, kirándulós program. Ezt mondták nekem a nők, akikkel interjúzni tudtam a résztvevők közül. Testvérpárok, barátnők, akik egyébként is összejárnának, kirándulnának hétvégén, és akkor már miért ne itt tennék. Sportértéke van.
Nőkkel akartam beszélgetni, mert hiszek benne, hogy a szakmai, elméleti munkát is mindig a politikai gyakorlatba és tapasztalatokba beágyazva lehet igazán jól csinálni. Egy éve videózok, írok, beszélek a Tiszáról, és még nem láttam mást csak közvetítést, interjúkat, műsorokat. Ha már idejönnek a Tisza környékére, ráadásul átmennek nagymamám városán, sőt, szülőfaluján, akkor megnézem. Utoljára talán valamelyik szélsőjobboldali csoport csinálhatott ekkora vonulást itt, magyar zászlókkal. De ez nagyon más hangulat.
A zászlókat osztják is a résztvevőknek - jól kell kinézzen az élő üzenet Orbánnak! - de sokan hozzák is, nehéz, nagy zászlókat visznek a séta közben, vagy legalább egy papír magyar zászlót tűznek a táskájukra, esetleg kokárdát. A beszélgetéseim pedig visszaadták azt, amit egyébként annyit mondtunk és hallgattunk is az elmúlt években. A nők főleg az oktatás és az egészségügy állapota miatt voltak ott. Volt, aki kritikus volt Magyarral, vagy a tiszás verziójával a neoliberális “törjük át az üvegplafont” feminizmusnak, de benne látják a reményt.
Egy-két arcot felismerve a “tiszásság” bevonzotta a környék korábbi ellenzéki résztvevőit is, de ha hihetünk az elmondásoknak, amivel az úton találkoztam, nagyon sokan újonnan foglalkoznak közélettel. Valami pozitívat, az Orbánon túli Magyarországot vágyják és ha kell pogácsát sütnek, menetelnek, szerveznek, autóba ülnek, élő videót megosztanak.
Az a pozitív energia, ami a meneten volt, persze nem Magyar Péter személyes érdeme. Ez a magyar nép közvetlensége és hite, melyet most a Tiszába helyeznek. Ellenzékben persze ez a része a politikának könnyebb. Ha nincs a hatalom nyomása, a rossz és rossz döntés közötti helyzetek, amikor győzteseket és veszteseket kell társadalom- vagy gazdaságpolitikában választani, úgy könnyebb a teljes népet lelkileg megszólítani, az erkölcsöt a politika szolgálatába forgatni. Mégsem volt ezekre képes az elmúlt 15 évben, ilyen volumenben, ezen a környéken senki. Nem volt felpántlikázva Magyar Péter részére a kegyelmi botrány+inflációs válság+politikai vákum kombináció, de ő élt vele és az elmúlt egy évben egyre több helyzetben mutat politikai újításokat a korábbi ellenzéki képzelőerőhöz képest.
Az egyik nagy kérdés most az, elegen el tudják-e képzelni az Orbán-rendszer végét és cselekedni is érte. A másik pedig, hogy a Tisza képes lesz-e beteljesíteni a támogatók vágyait, mert az óriási reményből még óriásibb tud lenni a csalódás is.
Share this post