Rogán Antal és a zeitgeist közös sikere

Avagy miért nincs sikeres újbaloldali politikai erő Magyarországon, sokadik felvonás.

Kiléptem.

A mozgalomra, melyet 5 évvel ezelőtt alapítottam, nem ismerek rá többet. A Szikra, amelyik a valódi magyar újbaloldal megteremtésére jött létre, amelyik abban hitt, hogy az a mozgalom lesz, amelyik eltakarítja a baloldali címkét hordozó és azt lejárató szervezeteket, az a mozgalom elmerült saját szektás vitáinak mocsarában. Ahelyett, hogy határozottan építkezve mutatná fel, van helye a baloldali cselekvésnek, értékeknek, hiteknek, eggyé vált a számtalan jelentéktelenné váló balos törpeszervezetek sokaságában. Minél inkább próbál mikro-ügyeket egymásra halmozni, kisközösségi eseményeket működtetni, illetve a közéletben polarizációs erényfitogtatóként harcolni a fasizmus ellen, annál inkább ítéli magát szétforgácsolódásra, eljelentéktelenedésre.

Mi az ironikus mindebben? Most, hogy Magyar Péterék elvégezték rengeteg rendszerkritikus szervezet álmát, vagyis letakarították az óbaloldalt, most lenne csak tér igazán nagyot gondolni.

A hirtelen változás, szakítás, kilépés, pláne ezek nyilvánossá tétele mindig gyanús. Ennek ellenére ezt teszem, mert maga a Szikra is ebből keletkezett. A 2010-es évek végén megosztottam dilemmáim, kritikáim az akkori balos-liberális-progresszív aktivista közösség gondolkodásáról, politikai hozzáállásáról és gyakorlatáról. Ebből a polémiából, közös gondolkozásból született a Szikra¹. Amely cselekedni tudott, és nemcsak új hangot és színt vitt magyar politikába, de láthatóan ki is zökkentette az addig szokásos kereteket. Épp ezért tragikus, hogy ez a közösség ilyen rövid idő alatt elvesztette képességét az önreflexióra, eredeti gondolkodásra, nyílt vitára és végül is, és talán ez a legtragikusabb, a politikai cselekvésre.

Ha érdekel hogyan fegyverezte le az Orbán-rendszer, majd fojtotta meg végleg néhány domináns társadalmi folyamat belülről a sokadik újbalos próbálkozást, akkor tarts velem. Vigyázat: nagyon niche lesz.

Szóval hogy jönnek ide Rogánék?

A Szikra a 2022-es választások egyik nagy nyertese volt. Nemcsak kiküzdöttük, hogy Jámbor András indulhasson egy billegő, korábban fideszes kerületben a Józsefvárosban, hanem az összellenzék jelöltjeként, óriási mozgósítással, plakátharccal, lejáratással szemben is nyert.

(Most nem mennék bele ennél részletesebben a Szikra kezdeti sikereinek és történetének részleteibe, ha ez érdekel, akkor kérlek támogasd a munkám és olvasd el az archívumban, itt.)

Ezt követően a 2022-es év végén jött egy újabb izgalmas időszak: a Fizessenek a gazdagok! kampány újramelegítése, kaszinóblokkolás, Felix-étterem blokkolás, végrehajtói maffia elleni munka. A Szikra növekedett, miközben a teljes ellenzéki tér fagyott volt. Vittük tovább a sikerreceptet, amelyet ismertünk: a megélhetési kérdésekké keretezett O1G-izmust, egy kis globális rendszerkritikával fűszerezve.

Mindeközben a szervezet duplájára nőtt. S ahogyan minden dinamikus politikai projektnél várható, megjelentek (vigyázat, a szemléltetés céljából leegyszerűsítő tipizálás következik!):

1. a lehetőségek után kutatók (korábbi politikai projektjeikben sikertelenek, vagy újdonsült opportunisták akik azt keresik, hol lehetne fogni valami pozíciót),

2. a politikáért rajongó közösségkeresők (magányos politika-junkie fiatal fiúk, illetve szociálisan érzékeny, progresszív, de karrierjükben vagy magánéletükben mérsékelten kiteljesedő/sikeres nők — utóbbiak persze jóval kevesebben),

3. a képességes cselekvő emberek, (akik bármi mást is csinálhatnának és abban is ügyesek és lelkesek lennének, de valamiért a politikára / baloldalra kattannak rá mentálisan-lelkileg)

4. a reménykedők, (akik sok kudarcos ellenzéki kísérleten átestek, akik jóindulattal, igazságérzettel, de túlzott reménnyel vetik rá magukat minden új lehetőségre).

2023 elejére Kocsis Mátét és Rogán Antalt valószínűleg már túlságosan irritálta az elhódított választókerület, meg a politikai innováció (mármint, hogy megélhetési témában jön föl egy balos szervezet - lásd erről ezt a korai Vétó adást, melyben erről is beszélgettünk Ruff Bálinttal) és bevittek egy jó nagy ütést a közösségnek.

Erőszakos antifa-pedofil lejáratósdit kezdtek tolni, benne egy jó erős nyomatékot adó lépéssel, két hétre börtönbe zártak egy igazán védtelen és ami a legfontosabb, ügyészség által kimondva, ártatlan szikrást. Neki az élettársa aztán valóban pedofilgyanúba keveredett és mielőtt a jogi eljárás elindult volna: öngyilkos lett.

Ezen a ponton mit csinál egy politikai tanácsadó? Külső segítséghez fordul, pszichológust, szervezetfejlesztőt keres, önsegítő alkalmakat szervez. Ér ez valamit? Igen, persze. De összességében a hatalmi gépezet eléri célját. Ráijeszt, elbizonytalanít, befeléfordít, kifáraszt.

Eddig tart Rogán Antalék hozzájárulása a Szikra első korszakának végéhez. Innentől a kortárs világ saját közösséggyilkos jelenségei, illetve a magyar ellenzéki politikai közösség kódolt gyöngeségei, rossz és reflektálatlan reflexei elvégezték a munkát.

Mi a zeitgeist?

A progresszívnak nevezett, nálunk gyökértelen és tájidegen értékek túlpörgetése.

Bármelyik fogalmat használjuk is (safe space, woke indentitáspolitika, progresszív liberalizmus, digitális atomizáció, cancel culture, populista zeitgeist, öncélú moralizálás, ngo logika, stb.) a lényeg ugyanaz: megbénítja és ellehetetleníti a politikailag hatékony és a többségi logika mentén zajló közösségszervezést.

Ez a veszély látható volt az alapításkor is. Sőt tenni is tudtunk ellene. Ám a brutális külső támadások hatására is teljes pszichés fordulatot vett a közösség. Amikor kint veszélyes, mert pedofil-antifák leszünk, ellenségek, el- és meg nem értettek, akkor felértékelődik a biztonságos belső közösség. Amikor pedig ez felértékelődik, hirtelen fontosabb lesz az összekapaszkodás, ahogy egymás felé forduló fejünkkel, csak egymást nézve elhihessük, már csak egy kis lépés és a sarkon túl a siker közeleg. Ilyen helyzetben viszont nem szabad vitatkozni, ilyen kapaszkodásba nem fér el a fegyelmezettség, a hierarchia, nem férnek bele a közösségből kiemelkedő sikeres vezetők. Mindennél fontosabbá válik az „elvhűség”. Az se baj ha közben egyedül maradunk, Tibor.

Amikor úgy láttam, hogy teljesen elharapózott ez az önpusztító szektás ultrabaloldaliság, még reménykedtem, hogy a „csendes többség” meggyőzhető, és vitával, illetve az eredettörténet felidézésével helyrebbillenthető a szervezet. Ezért írtam ezt a szöveget (nagyon niche, szóval paywallos, elnézést). Most látom, hogy ez a harc a közösség lelkéért lehetetlen küldetés volt.²

Tudtam, hogy Jámbor András 2022-es választási győzelme olyan, melyből sokáig kell infúzión tartani majd a közösséget. Abból tud táplálkozni, megerősödni, életre kelni. Arra azonban magam se voltam felkészülve, milyen erővel csapnak le a külvilág ellentmondásai kampányidőszakon kívül.³ Nemcsak a fent leírt biztonság és konfliktusmentesség iránti vágy következett ebből, hanem a vezetők gyors elhasználása, leszedése és a velük szembeni bizalmatlanság.⁴

Talán várható is volt, hogy ennyi évtized populista elitellenesség hatása leszivárog mindenhova. Nem is új történet. Gyakran eszembe jut például ez az életútinterjú Magyar Bálinttal, melyen partizános szerkesztőként dolgoztam, és amiben ritka plasztikus leírását adja ennek a folyamatnak, hogyan darálták le a potens, és sikeres vezetőket és hogyan zilálta szét a szervezeti kultúrát a túlpörgetett elvhűség, az elszállt ultraprogresszivitás⁵. De hasonlóképpen gyalulta le vezetőit, egyiket a másik után, a Momentum is. És mostanra a Szikra is.

Miért szállok ki? Miért most?

Részemről most van vége. Volt egy értéksorrend a fejemben, akkor, amikor közösséget szervezni meg közéleti tartalmakat készíteni kezdtem: haza és baloldal. Most azt látom a Szikra egy olyan pályára helyezte magát, melyen egy lehetősége maradt: befúrni magát egyre erősebben a baloldali rendszerkritikai álláspontok és bázisdemokratikus gyakorlatok vackába. Én pedig csak olyan baloldalban tudok hinni, ami

• a közös hazát helyezi a partikuláris elfogódottságai elé,

• többségi alapon szerveződik,

• képviseleti alapon szerveződik.

Erről beszéltem, még utolsó Szikrát is nevemre vevő nyilvános szereplésemkor a Népszavában 2024 év végén, és ezen dolgozom Jámbor András tanácsadójaként továbbra is. “Most az első számú cél az Orbán-rendszer leváltása”.

Ez az álláspontom, melyről az interjúban is beszéltem nem változott. Szembe kéne nézni, alázatosan és őszintén, azzal, hogy nem a rendszerkritikus baloldal végezte el az óellenzék meg az óbaloldal eltakarítását, hanem egy kiábrándult fideszes (által összerántott mozgalmi párt). Erről a nullpontról elrugaszkodva kellene mindent megtenni a rendszerváltásért 2026-ban és újragondolni azt, hogy mit gondolt, mondott és csinált helyesen és mit totálisan tévesen a hazai progresszív-balos közéleti szcéna az Orbán-rendszer során.

Terméketlen és érzelmileg is megviselő csatározások helyett megpróbálom újraindítani a politikai képzelőerőm. Újra izgalmas, és lényegi vitákat szeretnék folytatni. Új elméleteket, gyakorlatokat elsajátítani és újra alkotni, reményeim szerint felrázó és elgondolkodtató tartalmakat.

Ennek részeként elszámolok tévedéseimmel és igazságaimmal itt a Substacken, social médiás videókban és a Belépési küszöb adásaiban. Próbálom elgyászolni az első sikeres társadalmi vállalkozásom, a teljes kitárulkozást mellőzve, mégis őszintén feldolgozva a tanulságokat. Megyek tovább, mert muszáj. Akiket politikai alkattal áldott meg a sors, szerintem érteni fogják, olyan ez ahogy Miley Cyrus annyi éve megénekelte:

There's always gonna be another mountain
I'm always gonna wanna make it move
Always gonna be an uphill battle
Sometimes I'm gonna have to lose
Ain't about how fast I get there
Ain't about what's waiting on the other side
It's the climb

Mi végre írtam le mindezt?

Mert meg akartam mutatni, hogy milyen gondolatok, érzések és belátások vezettek erre.

Megmutatni milyen érzés kilépni egy cselekvőképességét vesztett, belső populizmustól sújtott, intellektuálisan megrekedt projektből és meglátni mennyivel tágasabb, szebb és jóindulatúbb a világ odakint. Igen, akkor is jobb, ha már annyi mindent invesztáltunk, nem, nem lesz elsüllyedt költség és nem, nem árulás ez mindennel, ami értékes és jó volt.

Megmutatni, azt a hitet, amivel továbblépek, mert hiszek benne, hogy néha újra kell tervezni és építeni az életünket, és érdemes a szabadságot és a cselekvést választanunk, a biztonságos tehetetlenség helyett.

Éljen tehát Nicole Kidman, éljen Miley Cyrus és éljen minden nő, aki elvált és újrateremtette az életét.😉

Nicole Kidman miután elvált a híresen szcientológus és elviselhetetlen Tom Cruise-tól.

Megvitatnád ezt az írást? Várlak a feliratkozói csetszobában, vagy írj kommentet!

1. Lásd ezt a korábbi írásomat: https://schultznora.substack.com/p/a-baloldali-identitasrol, illetve Böcskei Balázs válaszát.

2. Igen, ebben igaza van Orbánnak, meg volt Thatchernek is korábban, lelkekről szól a nap végén minden ami politika.

3. Nos, talán ezért is van permanens kampányban Rogán és a Fidesz…?

4. Ezzel együtt vannak történelmi esetlegességek és politikai véletlenek persze a sztoriban, nem volt ez eleve elrendelve: 2024 elején majdnem sikerült élhető vezetési struktúrát teremtenie a közösségnek (vad lett volna: lett volna például egy elnök), de az alapításból hátramarad szabályoknak köszönhetően még majd 75%-os szavazati aránnyal sem ment át az a reform, mely a Szikra professzionalizálódásához, politikai cselekvőképességének visszaszerzéséhez vezetett volna. Egy törpeminoritás rettegett a hierarchizáltságtól, a túlhatalomtól. S nem volt vezető, aki ennek ellenére végig vitte volna és gatyába rázta volna a szervezetet.

5. Ha a vágott adásban nincs benne ez a rész (már nem emlékszem pontosan), keressétek podcastként a vágatlant.